A férfi minden szempontból jó alanya a női haragnak: önálló, határozott, lovagias, rászedhető, és főleg: férfi.
Az elszabadult gyűlölet a férfiak egészére hull vissza. Radikális feminista honlapok legott „fegyverbe” szólítják a nőket a férfiak ellen, on- és offline tombol az uszítás. A visszacsapás a Ribisétán már elkezdődött: feminista seregek indultak meg Budapest utcáin.
Az új gulágparancsnokok, a gendernácik itt vannak, csak elő kell rántani a jól bevált régi választ. Akkor is, ha az alaptézist, az erőszakos férfibűnözés meglétét semmi nem támasztja alá.
De együtt érzünk azoknak a férfiaknak a családjával is, akiket nem ismeretlenek csukattak le. Hetente átlagosan egy férfi életét saját partnere teszi tönkre. Minden médiafelhajtás nélkül. Nincsenek adataink a férfibűnözésre. Nőhazudozásra azonban vannak.
Sajátos, hogy egy országnál veri ki a biztosítékot egy kósza pofon, míg a bíróságon előforduló hamis tanúzásokkal szemben érzéketlenek maradunk. Az összes párkapcsolati erőszak nyolcvan százalékában csupán a nő kicsinyes bosszújáról van szó. Az ártatlanul elítéltek nyolcvan-nyolcvanöt százalékáért nő felel. Hol maradt az össznépi együttérzés a bizonyítékok nélkül százasával sittredobált svéd suhancok irányában? Miért nem a férfiak elleni női visszaélésekről szól a diskurzus?